Ami a legfontosabb, hogy játszunk. Önismereti játékokat.
Visszahangolódunk a gyermeki lényünkre, aki barátságosan, kíváncsian, együttérzően jár-kel a világban.
Mindig elcsodálkozom azon, amikor a 2 éves lányom odamegy valakihez, hogy milyen fesztelenül és félelmek nélkül tud kapcsolatba lépni másokkal.
Erre a gyermeki tudatállapotra hangolódunk mi is.

MAITRI. Szanszkrit szó, ami azt jelenti: barátságosság. Ez a SzomatoDráma egyik legfontosabb alapértéke.
“De jó, hogy látlak, milyen régen beszégettünk!” - hasonló lelkesedéssel tudunk üdvözölni egy rég nem látott barátot.
Mi lenne, hogy amikor megállunk a tükör előtt, azt tudnánk modani?
“Kedves Testem! De jó, hogy látlak ! Szeretnék mondani neked valamit.”

Budakeszin, a Punktum Galériában játszunk kis csoportban, ahol összesen öten vagyunk: maximum 4 játékos és én, mint játékvezető. Ráhangoló páros játékokkal kezdünk, ami nagyjából 1-1,5 óráig tart és a játékok között beszélek a SzomatoDráma módszerről.
Ezután minden játékosnak lesz egy-egy saját játéka, ami 45-50 percig tart.
,,Nem kell ahhoz betegnek lenni, hogy szomatodrámázzunk!" - mondta mindig Oláh Kata, a SzomatoDráma oktatója.
Indulhatunk testi tünetből, betegségből, de sokszor egy életvezetési tünet hívja a figyelmünket. A SzomatoDrámában nem azt keressük, mi a gáz velünk vagy mi az ami elromlott bennünk és szerelést kíván, hanem azt nézzük: hol van a tűz? Bármilyen téma az életedben, ami a figyelmedet és az energiádat kéri, az szomatodrámázásra alkalmas.
Akár pozitív téma is lehet! A ,,pozitív játék" egyik nagy lehetősége ennek a módszernek, hogy elmélyedjünk abban, ami igazán jó. Egy ilyen játék során megerősítést vagy új alapokat kaphat ez a megélés. Nem a megoldáson fáradozunk, nem elakadásokat oldunk ki, hanem a gyógyító játékban összefüggéseket találunk a bennünk zajló folyamatok és a velünk történt események között.
Ezekben a játékokban az érzéseket követjük, a megérintődés felé mozdulunk el, bármi is hozza ki ezt belőlünk. Bármilyen érzéssel is találkozunk, annak teret adunk és lehetőséget kapunk az átélésére.
Ezek a szőnyeg alá söpört érzések a szőnyegre kerülve új funkciót kapnak, az árnyékról a fényre kerülnek, a tudattalanból a tudatos részünkbe.
Pataki Bea, a SzomatoDráma módszer másik oktatója egy mondatban úgy fogalmazta meg: ,,A tudatosság felszabadít."
Egy ilyen játék után a játékosok mondták, hogy

,,nem gondoltam volna, hogy ezt fogja megmutatni nekem ez a játék"
,,ez alatt az egy délután alatt olyan mélyen eltemetett dolgok kerültek felszínre, amiknek a létezéséről nem is tudtam"
,,Valami elindult a lelkemben, ami kibillentett abból a tehetetlenségből, amelyben már hosszú ideje vergődtem"
,,érdekes tapasztalás ebből a szögből látni magamat - azt hiszem, ezt egyedül nem értem volna el"
Olyan jó, hogy ezen a szőnyegen bármilyen lehetek, bármit mondhatok.
,,azáltal, hogy itt kimondom, megélem ezeket a dolgokat, nemcsak rendeződik, gyógyul bennem valami, hanem talán abban is segít, hogy a hétköznapokban is egyre jobban meg merjem ezt tenni: bátran felvállalni az érzéseimet, gondolataimat, képviseljem és szeressem, elfogadjam magam, ahogy éppen vagyok.”
Egy gyógyító játéknak paradox módon nem célja a gyógyulás, hanem a testünkkel való bizalmas, intim kapcsolat felvételére és átélésére törekszünk. A játék az elfogadás és a szeretet megélésének ad teret, amelyeket önmagunk, a testünk, a játékostársunk felé kifejezhetünk. A felismerések és az érzelmek átélése után nagyon sok esetben elhárulnak a test öngyógyító folyamatainak az akadályai.
Dr. Buda László, a módszer megalkotója beszél a következő videoban a SzomatoDrámáról,
Szeretettel ajánlom :)