Harry Pottert olvasok, nézünk itthon április óta, engem most kapott el a roxforti csiribú.
Dumbledore számomra az “esendő bölcs” karaktere, akinek melengető szavait olvasóként is áhítom, nemcsak Harry szemével.
Egyik kedvencem, amikor azt mondja:
“Nem a képességeink, hanem a döntéseink határoznak meg minket.”
Ebben a mondatban az felnőtt tudatállapot csillan meg, amit a SzomatoDráma szőnyegen is átélhetünk. Hozunk valami csomagot gyerekkorunkból, felnőttként csináljuk valahogyan az életünket, de sokszor egy sérült belső gyerek üvölti át a pánikrohamjainkat, s közben ott van: “egy felnőtt testben élek, jól szeretném csinálni az életem !” - s mégsem megy.
Egy SzomatoDráma játékban kipróbálhatunk dolgokat.
Vajon milyen lenne belebújni a másik bőrébe?
Gyere, próbáld ki!
Mi lenne, ha inkább máshogy csinálnám, mint szoktam?
Gyere, próbáld ki!
Mi lenne, ha most mégis elmondanám neki, amit eddig nem bírtam kimondani?
Gyere, próbáld ki!
Te döntesz, merre mész. Mit próbálsz meg, hogyan viszonyulsz a másikhoz, milyen új dolgoknak adsz esélyt.
✨ Milyen képességeid vannak? ✨
✨ Mi volt a legutolsó számodra fontos döntésed? Hogy vagy vele? ✨
“Nem a képességeink, hanem a döntéseink hataroznak meg minket.”